Sehol

Egyedül vagyok, magányosan.
S felsírok hangosan.
A parketta, szőnyeg könnyemet issza.
Mit csináljak vissza?

Semmit, mert nem lehet.
Már minden a múltba veszett.
Hirtelen valami zaj.
Kérdi: Mi baj?

Ugyan. Semmi.
Csak ne kéne lenni.
Itt, vagy ott, vagy bárhol,
Csak tűnjek el a világból!

Mártír vagyok?!
Úgy gondolod?
Ne gondold ezt. Nem!
Csak rab, a saját bőrömben.

(1999. Február 5. Nem akarok lenni)