{"version":"1.0","provider_name":"Sz\u00f6sszenetek","provider_url":"https:\/\/miaszabsza.cafeblog.hu","author_name":"Miaszabsza","author_url":"https:\/\/miaszabsza.cafeblog.hu\/author\/miaszabsza\/","title":"Vallom\u00e1s magamnak \u00d6nmagamr\u00f3l","html":"Szia!\r\n\r\nHogy \"Hogy vagyok?\".\r\nErre neh\u00e9z lenne v\u00e1laszolni. F\u00e1radtan. \r\nM\u00e1rmint lelkileg. Meggy\u00f6t\u00f6rten, elhagyatottan. Kapaszkod\u00f3kat keresve. Egyszer lelkesen fel\u00e1llva \u00e9s elindulva, azt\u00e1n t\u00e9tov\u00e1n, tipr\u00f3dva.\r\n\r\nDe m\u00e9g \u00e9lek. Pr\u00f3b\u00e1lkozok. Keresem. Keresem magam. Azt, aki voltam, aki lehettem volna, aki akarok lenni. Valakit, aki boldogabb lehet, mint a jelen \u00f6nmagam. Aki, hisz \u00f6nmag\u00e1ban, aki b\u00edzik benne, hogy nincsen lehetetlen. Valaki, aki nem f\u00e9l a v\u00e1ltoz\u00e1sokt\u00f3l, aki megfelel\u0151 t\u00e1masza tud lenni k\u00e9t kisgyereknek. Aki \u00e9rt\u00e9kesnek \u00e9rzi mag\u00e1t. \r\n\r\nAki valakinek \u00e9rzi mag\u00e1t.\r\n\r\nNem l\u00e1ttam. Nem vettem \u00e9szre. Most mentegethetn\u00e9m magam, hogy minden \u00e1ldozatot az\u00e9rt hoztam, hogy mindenkinek j\u00f3 legyen. Magyar\u00e1zhatn\u00e1m, mi\u00e9rt is nem vettem \u00e9szre, hogy az \u00fat amelyen haladtam a teljes megsemmis\u00fcl\u00e9semhez vezet.\r\nHogy b\u00e1rmennyire is pr\u00f3b\u00e1lok megfelelni, csup\u00e1n \u00f6nmagamat fogom elvesz\u00edteni.\r\n\r\n\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt. Megfakultam. Ki\u00e9gtem. Leb\u00e9nultam.\r\nV\u00e9g\u00fcl a teljes elveszetts\u00e9g kell\u0151s k\u00f6zep\u00e9n kimondtam, hogy legyen v\u00e9ge. Nem megfontoltan, okosan, v\u00e9d\u0151h\u00e1l\u00f3kkal, \"A\" vagy \"B\" tervekkel felv\u00e9rtezve. Nem. Csak \u00fagy vill\u00e1mcsap\u00e1sszer\u0171en.\r\nEgy bels\u0151 hangt\u00f3l vez\u00e9relve kiugrottam, ejt\u0151erny\u0151 n\u00e9lk\u00fcl.\r\n\r\nAz els\u0151 n\u00e9h\u00e1ny napnyi \"M\u00e9g mindig nem hiszem el, hogy megt\u00f6rt\u00e9nt!\" gondolatt\u00f3l eltekintve, sz\u00e9pen lassan visszanyertem az \u00e9leter\u0151m. \"Carpe Diem\" m\u00f3dj\u00e1ra csak a napban \u00e9ltem. \u00c9s j\u00f3 volt. Felszabad\u00edtott. Ahogy m\u00falt az id\u0151, \u00fagy \u00e9reztem, amint \u00fajra megtelek \u00e9lettel...SZABAD VAGYOK.\r\n\r\n\u0150 szomor\u00fa volt. Gy\u00e1szolt. Gy\u00e1szolta, amit \u00e9n m\u00e1r elengedtem.\r\nNem \u00e9rtette mit\u0151l vagyok olyan j\u00f3l. Szinte semmi sem v\u00e1ltozott. \u0150 szarul van \u00e9n meg szinte repdesek.\r\n\u0150 ezt nem \u00e9rti.\r\n\r\nHogyan is \u00e9rtette volna. M\u00e1r r\u00e9g nem figyelt oda r\u00e1m. Pr\u00f3b\u00e1lt, de nem \u00e9rtett. Nem jutottak el a szavaim a megfelel\u0151 helyre.\r\n\r\nM\u00e1r r\u00e9g nem akartam az lenni, akinek megismert. M\u00e1r r\u00e9g szabadulni akartam azokt\u00f3l a szerepekt\u0151l. \u00c9s hi\u00e1ba besz\u00e9lt\u00fck meg sz\u00e1zszor, hogy \u00e9n biztons\u00e1got szeretn\u00e9k. Hogy \u00e9n nem akarok er\u0151s lenni. \r\n\u00c9N NEM VAGYOK ER\u0150S!!!(echo)\r\nSemmi nem v\u00e1ltozott! Csak \u00e9n lettem egyre gyeng\u00e9bb, f\u00e1sultabb.\r\nA k\u00f6teless\u00e9gtudat m\u00e1r nem tartott \u00f6ssze. A feladataim kifolytak a kezeim k\u00f6z\u00fcl. A gyerekek a fejemre n\u0151ttek. Nem volt egy ter\u00fclet sem, amiben magam d\u00f6nthettem, ahol meg\u00e1llapodtunk volna egy keretben \u00e9s azt mindketten tudatosan betartottuk volna. Minden sz\u00e9tesett. \u00c9s ezzel egy\u00fctt \u00e9n is.\r\n\r\nHuh, most, hogy visszagondolok. R\u00e9g nem besz\u00e9lt\u00fcnk. Rengeteg dolog t\u00f6rt\u00e9nt.\r\n\r\nHogy most mi van? Tal\u00e1n v\u00e9gre elindulok. El\u00e9g er\u0151sen ki\u00e9gtem. Az elm\u00falt 2 h\u00f3napban a kiutat kerestem.\r\nMinden bizonytalan volt. \u00c9s b\u00e1rmerre indultam el, \u00fajabb k\u00e9telyek gy\u00f6t\u00f6rtek vagy akad\u00e1lyok nehez\u00edtett\u00e9k a tov\u00e1bbhalad\u00e1st. Lelkesen elindultam. Na most itt lesz a megold\u00e1s. De nem. \u00c9s megint nem. Akkor pihentettem. Majd \u00fajult er\u0151vel, mint, aki hiszi, hogyha bele\u00e1ll a dologba az el\u00e9g lesz. De nem. Semmi el\u0151rehalad\u00e1s. M\u00e9g csak kis l\u00e9p\u00e9sek sem. \u00dajabb bizonytalans\u00e1gok. \u00dajabb csap\u00e1sok.\r\n\r\nBizonytalan munka, \u00fajabb otthonkeres\u00e9s, j\u00e1rv\u00e1nyhelyzet, bez\u00e1rts\u00e1g, bor\u00fas tavasz, bizonytalan jelen, \u00f6nhib\u00e1ztat\u00f3 m\u00falt. Bizonytalan j\u00f6v\u0151k\u00e9p.\r\n\r\nCsak a kiutat kerestem. Csak egy szem kapaszkod\u00f3t. Valahol egy fog\u00e1st, ahol elindulhatok. Nem tudtam m\u00e1st, csak azt, hogy rajzolni szeretn\u00e9k. De \u00fajra kell \u00e9p\u00edtenem a meg\u00e9lhet\u00e9sem, \u00faj otthont kell keresnem, \u00fajra kell \u00e9rtelmeznem az \u00e9letemet, an\u00e9lk\u00fcl, aki 14 \u00e9vig mellettem volt. S\u0151t ma is mellettem van, csak a maga m\u00f3dj\u00e1n pr\u00f3b\u00e1l tov\u00e1bbra is seg\u00edteni. De nekem egyed\u00fcl kell kital\u00e1lnom: Ki vagyok? Mit akarok?\r\n\r\nAz \u00e9letem nagyr\u00e9sz\u00e9ben mindig volt valaki, aki elv\u00e1r\u00e1sainak hellyel, k\u00f6zzel megfeleltem.\r\nMegtanultam, hogyan kell magamat er\u0151snek mutatni. T\u00e1n m\u00e9g el is hittem, \u00e9n magam is, hogy er\u0151s vagyok.\r\nItt most le\u00e1llhatn\u00e1nk arr\u00f3l vitatkozni, mit is jelent er\u0151snek lenni. Az \u00e9n \u00e9rtelmez\u00e9semben a f\u00fcggetlens\u00e9get, a m\u00e1sok v\u00e9lem\u00e9ny\u00e9re vajmi keveset ad\u00f3 szem\u00e9lyt jelenthetn\u00e9. \u00c9n sose voltam ilyen. Ha nem tartoztam valahova, valakihez, ha nem volt, kihez forduljak elveszett voltam, sz\u00e9tsz\u00f3rt.\r\n\r\nMost is ezt \u00e9rzem. Mindig igazodtam valakihez. Megannyi forrad\u00e1s, csonk \u00e9s varr tark\u00edt. Saj\u00e1t magam szabtam torzra a legbels\u0151bb \u00e9nemet. Ha valamim nem volt, odavarrtam. Ha valami felesleges volt lev\u00e1gtam, ki\u00e9gettem. De mi\u00e9rt? De minek?\r\n\r\nHogy ut\u00e1na ne tudjam ki is akartam lenni. 20 \u00e9v nyomja a v\u00e1llamat. Kit\u00f6r\u00f6lhetetlen d\u00e1tumok a d\u00f6nt\u00e9seimmel, amik id\u00e1ig hoztak.\r\nHogyne f\u00e9ln\u00e9k most, hogy ism\u00e9t rossz d\u00f6nt\u00e9st hozok.\r\nPedig nem akarok f\u00e9lni.\r\n\u00c9rtem \u00e9n azt is, hogy akkor abban az id\u0151pillanatban a legjobbnak t\u0171n\u0151 d\u00f6nt\u00e9st hoztam. De most itt a g\u00f6d\u00f6r alj\u00e1n nem igaz\u00e1n t\u0171nnek j\u00f3 d\u00f6nt\u00e9seknek.\r\nSzeretn\u00e9k. Igaz\u00e1n szeretn\u00e9k megbocs\u00e1jtani magamnak.\r\nDolgozom rajta.\r\n\r\nMa v\u00e9gre felgyorsult a temp\u00f3, tal\u00e1ltam egy ir\u00e1nyt, ahol az \u00e9let m\u00e9g nem g\u00f6rgetett el\u00e9m szikl\u00e1kat. Csak neh\u00e9z volt v\u00e9gig zongor\u00e1zni.\r\nMa bizakod\u00f3 vagyok. Hinnem kell. Hinnem kell \u00fajra magamnak, magamban, magam\u00e9rt. A gyerekeim\u00e9rt.","type":"rich"}