Alszik ez a szép gyerek.
Nézem, ahogy szendereg.
Pillaira ült az álom,
Mellettem itt az ágyon.
5 éves szuszmanóm,
Még elaludt az altatón.
Verset mondtam, cirógattam,
Békés álomnak átadtam.
Mondanám enyém.
De megtanultam én,
Ő egy szabad lény.
Csak a pillanat enyém.
A babás arcpárnáknak már rég oda,
Mégis édesen alszik egy 5 éves kis csoda.
Csendes. Nem beszél, nem kacag s épp nem üvölt.
Így enyém e perc, melyben virgoncsága nyugalmat ölt.
Könnyező szemmel, mosolyogva nézem,
S meghatódva 5 évét újraélem.
(2020. Február 1.)