Éjszakáink

Ha ismerőssel szót váltok:
S az éjszakákkal most hogy álltok?
Oh, az első pár óra OK,
Csak utána kezdődik az átok.

Óránként sír fel a ded,
Szopizik vagy inni kezd.

Hogy mi baj? Okát nem mutatja,
csak rí fetrengve jobbra, balra.
Dörgöli szemét, orrát
Fájlalja tán hasát, torkát?

Épp tán fázik, vagy melege van?
Lejön, vagy fel plusz egy paplan.

Gyötri öt a foga? Vagy bedugult az orra?
Agyam a megoldásokat mormolja.

Mikor csordogál orra, folydogál szüntelen,
Éjszakánk orrszívós, túlélős küzdelem.

Mi lehet még? Listázom:
Túl sok inger, rossz álom.
Csuda tudja, de az éjszaka a halálom.

Növekedési ugrás vagy egy újabb mozgás?
Az eredmény ugyanaz, nincs egy perc nyugvás.

Épp azt hinném már kinőtte a legjobbat:
A büfit, azt a makacs beragadtat.
Óránként harmadik ébresztésre felveszem,
Akkorát büffent, majd lehány gyermekem.
Békésen szendereg vissza,
Reggelig álmát már alussza.

S hiába, hogy testem a fáradságtól kidőlt,
Szememből minden álmot a ringatás kiölt.

Az alvás meg én? Rég nem vagyunk jóban,
Pedig nem voltam panaszos.
Mikor is? Ja még gyermekmentes korban.

Nem fogok hazudni,
Ha lenne 8 órám,
végigaludni akkor se tudnám.

(2020. Január 31.)