8 óra 10. Kicsi végre elaludt. 1 gyerek pipa.
Még pár perc, mire lemerészkedem az ágyról mellőle. Addig lepereg a nap, cikáznak a gondolataim. Mit szeretnék? Mit akarok? Mit kell csinálnom MÉG? És újra, és újra, amíg vánszorognak a percek …
Aztán kényszerítem magam, hogy lenyugodjak. Az sose vezet semmi jóra, ha mindent akarok csinálni egyszerre. Mert végül úgy megyek ki a szobából, hogy mormolászom, amit fel kell írnom, hogy ne felejtsem el. Mint most is: fürdés, rajzolás, holnap kivitelező…ú, de fáj a derekam, Apa megmasszírozhatná ….
Mikor végre kijövök megkeresem a telefonomat, hogy felírjak még néhány dolgot.
Oh!!! 25 olvasatlan chat üzenet az egyik haveri csoportban. Ők a gimis osztálytársaim. Mostanában gyakrabban futunk össze. Jók ezek az események. Kicsit nosztalgikusak, de már családunk van. Mindannyiunknak szinte. És kezdjük új tartalommal megtölteni a találkozókat. Épp egy újabbat próbálnak összeszervezni.
Átfutom a szöveget, megnézem az időpontot, válaszolgatok. Belemerülök.
Jön Nagy. Most mostak fogat Apával. Kiszednek a messengerből. Jobb is, mert már nem is tudom, mit akartam felírni. De nem tettem. Mint, ahogy sokszor máskor is, így felejtem el.
Aha. És már azt is elfelejtettem, hogy fürdeni akartam menni. Pedig jobb, ha sietek. Kicsi mostanában fél órával elalvás után fel szokott sírni, és vissza kell altatni.
Ma Nagy ovi után irtó cuki volt. Kedves, kiegyensúlyozott, eszes. Szóval egyszerűen imádnivaló.
Most is odajön és kéri, hogy én is menjek vele az altatáshoz. Mondom, hogy még fürdenem kell.
Majd a legtermészetesebb módon elkezdi rágni a körmömet.
A sajátját imádja rágni. Csak. Mert jól esik neki. Nem frusztrációból. Egyszerűen csak szereti.
Elhúzom a kezem. Mondom neki, hogy azért az enyémet ne rágja le. Erre elkezd könyörögni: “De! Légyszi! Anya! Hadd rágjam le!!!”
Röhögünk :D. Bár ő komolyan gondolja. Mint a múltkor. Cicizni akart ő is, mint a húga.
Na mindegy… végülis visszarántottak a jelenbe, hogy elmenjek fürdeni.
Gyorsan átvergődöm magam az esti kötelező frázison, majd magamhoz veszek egy kis rágcsát, innivalót. Összeszedtem a rajzoláshoz szükséges dolgokat. Korábban a pszihológiai könyvet már a dolgozószobába készítettem. Majd a laptopomat is beviszem.
Aztán ott ülök. Csak én, és a dolgaim. És azon gondolkodom – mivel eltelt az a bizonyos fél óra és Kicsi nem sírt fel – melyik hobbimhoz fogjak…
…mihez lenne most leginkább kedvem? Vagy nézhetnék egy filmet is. Vagy menjek aludni míg tudok. Dilemmák.
Közben látom a chat-ben újabb egyeztetés zajlott. Eszembe jutott, hogy húgom is küldött egy linket az új Kisasszonyokról. Átfutottam ezeket is.
Tehát megint csináltam ezt, azt…végül mindent félretéve kiírtam magam…
..hopp, Apa még ébren, talán megmasszírozza a derekam 😀
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: