Hm. Mi ez? Nem ismerem.
A youtube-on “Ed Sheeran, Justin Bieber – I don’t care”, ezt dobta a “Maroon 5 – Girls like you” után. Pedig van mit dobáljon, amit szoktam hallgatni.
Na ezt mindjárt lekeverem.
Így ni. Jöhet egy kis Alvaro, csak úgy megszokásból. Sofia.
Már mindkét gyerekem reflexből ugrál rá. 😀
Kicsi a hátamon, már bealudt. Mindjárt leveszem a délutáni alváshoz… pár perc és itt vagyok.
…megérkeztem. Egy ismételten eltolt “tökleves” kíséretében.
Esküszöm, ez nekem sose fog sikerülni. Pedig ahogy anyám lediktálta marha egyszerű. De az enyém vagy ….
na neee…nem kelhetsz fel. Kicsi a babamonitort megtámadta hatalmas lelkesedéssel. 🙁
Pff. ez újabb egy óra matrica üzemmód. Reszeltek a nyugis ebédnek, az írásnak és az alvásnak :(((
Már nem mintha nagy kedvem lenne ezt a sós, tök ízű löttyöt megenni, de ma nincs más. Ezt főztem, megeszem. Hú, de rohadtul elsóztam és még oda is égettem. Ígérem egyszer szánok már rá egy nyugodt órát és megcsinálom, utánaolvasással rendesen.
Szeretem a tökfőzeléket, jó sűrűn, kapor nélkül, de azzal főzve. Micsoda csalódás ez itt. Megint.
Úgy tűnik a gyerek jól elbabrál magában. Hagyom még egy kicsit.
Hogy lehet ez ilyen híg. Égett fazék íze van.
Na jó, máskor játszom inkább hőst. Jó lesz ma is a szendvics.
Mehet a WC-be. Úgyis zenél már a gyermek, hogy menjek.
Hohoho… újult erővel visszatértem. Tök a wc-ben, akár csak a telirakott mosipelus kakifogója, sok sűrű szmötyivel. Hát ezért kelt fel a szentem. Éljen a hozzátáplálás és a betegség után Biogaia-val rendberakott bélflóra, ma ez volt az első. Az elmúlt napokban napi 5 szeretetcsomag várt. El is fogytak a mosipelusok rendesen. Pedig tényleg még kedvem és energiám is volt mosizni, de elfogytak. Kicsi legnagyobb örömére. Jobban kedveli az eldobóst. Pedig most izzadozna benne rendesen.
Míg cicin szerencsésen visszaaludt – és most a nagy ágyban szendereg – beugrott, hogy van még egy kis tegnap esti pizza maradék. Az jó lesz ebédre. Felmelegítve még ehető.
Útközben kiszedtem a sípoló – igen már megint – szárítóból a ruhákat és ami útbaesett, már a helyen is van. Jessz. De ahogy látom még egy Kék Duna keringőt le kéne táncolnom, hogy a szárítóba nem tehető kiteregetődjön, a Kicsié és a Nagyé is a helyére kerüljön. A téli, illetve átmeneti, amiket a fogasokról lekapkodtam szintén célba érjen. Nem beszélve a Kicsi számára kölcsön kapott, “de még nem méret, de nemsokára az lesz, csak fotózni kéne, hogy tudjam, mit kell majd visszaadni” zacskónyi ruháról.
Néha olyan, mintha egy H&M-ben dolgoznék, ahol még az akasztóra se tudják feltenni a felpróbált, de nem megvásárolt ruhát az emberek én meg szedegethetem a bolt különböző területein. Aztán eszembe jut, hogy párhuzamos műszakot vállaltam a Mosodában, így ebéd és pisiszünetben próbálom pótólni az ottani melót. Végül a napot befejezem a Hádában, ahol a second hand ruhákat próbálom a megfelelő osztályra szortírozni.
Kicsi alszik, done.
Mosipelus eltakarítva, done.
Ebéd elfogyasztva, done.
Felgyülemlett izé kiírva, done.
Mosógépnek még 1 óra. Na vajon nekem is belefér egy kis alvás? Gyerekek ruhájának elrakása még útba esik. A többi várhat….ja és kellő mennyiségű folyadék elfogyasztva. Nagyon fontos. Tegnap elfelejtettem. Fél délután gyötört a fejfájás.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: