Nem bírok visszaaludni. Annyira jár az agyam, és szüntelen gyötör a lelkiismeret. Tudom, hogy bele fog még telni néhány napba, mire megemésztem.
Nagy egy roppant eleven, ragaszkodó, folyamatos figyelmet igénylő kisfiú. Okos, nagyon okos. Túlságosan is. Már már ijesztő, ahogy szívja magába az információt. Apát ez még mindig büszkeséggel tölti el. Én félek, egyre jobban. Kimeríthetetlen a tudásszomja és közben több területen nem akar fejlődni. Mint a biciklizés. Türelem és a finom motoros készsége is hagy némi kivetnivalót, ezen kívül szerintem a gyorsasága miatt nagyon sokszor esik, tehát a koordinációjával is vannak néha gondok. Látom, hogy a rajzoláshoz mennyire türelmetlen. Mellette nem képes megérteni mások igényeit.
4 éves és nem csak számolni tud minimum 60-ig, de a múltkor az összeadásra is magától rájött. Igenis megijeszt. A betűk tanulásáról leállítottam. Nem olyan régen elkezdtem leállítani, amikor a számokkal kapcsolatban kérdez. De, akkor megszerzi az információt máshonnan.
Ha nem adok neki digitális elfoglaltságot, nagyon nehezen veszem rá, hogy kevés ideig ellegyen magában. Az neki nem elég inger.
Elrontottam. És már látom, hogy hol. Van az a mondás, hogy “A törvény nem tudása, nem mentesít.” Na valahogy ezt érzem magamra nézve.
Ez a cikk meggyőzött, hogy az ő problémája nagy valószínűséggel a kellő mennyiségű mászás kimaradásából adódik. Valamint, hogy előbb ült és kb. a mászással egyidejűleg állt fel:
https://www.szivarvanypeca.hu/mozgasfazisok-kimaradasafelgyorsult-vagy-meglassubbodott-mozgasfejlodes-tanulasi-nehezsegek-36
Ugyebár Kicsi elkezdett kúszni. Mindig, ha jön egy új mozgás, én megnézem, mikor mit csinált ebben a korban Nagy. Mivel elég rendszerető vagyok, rengeteg, dátum szerint jól rendezett digitális anyag őrzi az ő eddigi kis életét. – Az utóbbi időszakkal el vagyok maradva sajna, de ez más lapra tartozik.
Így elkezdtem megnézni kb. mikor jött Nagynál a kúszás. Időben kb ekkora lehetett. Bele is merültem a videók nézegetésébe. Nagy igencsak elégedetlenkedő, állandóan nyikorgó kisbaba volt.
És keresem a mászást…tudom, hogy mászott. De hol van?!
És mikor ült fel? Jönnek a következő videók. Jé itt már állásba húzza magát! Ilyen hamar? 8 hónapos. De még mindig inkább kúszik.
Rendben van ez így?
Guglizom a mozgásfejlődések egymásra épülését. Azzal tisztában voltam, hogy kúszás-mászás-járás egymást kell kövessék. De a felülés és állás a mászást kellett volna kövesse.
Látom is a videókon, amint kúszásból feltornázott ülése milyen instabil. Még hallom is, amint mosolygok, hogy mennyire inog. És tudom is, hogy fel fog borulni.
És a szívem szakad meg. Szeretnék visszamenni és megakadályozni, hogy üljön. Hogy az én édes kisbabám ne szenvedjen abban a helyzetben, amiben még nem kéne lennie. Hogy segítsem a mászás előremozdításában. De erre nincs mód.
Ő azt akart. Mert valamiért azt tudott előbb a mászás helyett. És én nem voltam eléggé képben. Még büszkék is voltunk rá, hogy milyen gyorsan fejlődik. Jó, Kicsit döbbent voltam, hogy még nem kéne itt tartania. De alapvetően büszkék voltunk és elfogadtuk, hogy ő ilyen elégedetlenkedő és rohanós. Pedig csak nem tudott egy másik szintre lépni, ezért kikerülte azt egy időre.
És potyognak a könnyeim… szörnyen érzem maga. Elkeseredetten. Lelkiismeretfurdalásosan. Ahelyett, hogy a rémes alvását próbáltam orvosolni újabb és újabb praktikákkal, ezzel kellett volna foglalkozni. Hogy másszon hamarabb. Hogy abból üljön fel, hogy megerősödjön az izomzata és megfelelő idegkapcsolódások alakuljanak ki.
Eddig meg voltam győződve róla, hogy minden rendben ment nála és vele született habitusról van szó. Még Dévényre is jártunk 5 hónapos korától. Mikor beindult a kúszás úgy igazán, akkor elengedtek. Így később kellett csak visszamenni és addigra már járt.
Keresek tovább egy picurka digitális emléket arról, hogy egyáltalán mászott. Ingerült is vagyok, mikor Apa ki akar szedni a gép elől.
Megtalálom. Térdelő helyzetből egyik lábán támaszkodva próbál felállni, amiből féltérden csúszás lesz és végül ez mászásba megy át.
Képeken sincs.
Nem volt megerősödve törzsének izomzata az üléshez, sem az álláshoz. Mindet instabilan csinálta. Majd kevés mászás után elindult. És nagyon hamar megállíthatatlanul futott.
Emlékszem is még azon a nyáron összefutottunk egy gyógytornásszal a nyaralónknál, aki kérdezte, hogy hamar kezdet járni, mert elég görbécskék a lábai és sokszor felborul.
Szomorú vagyok…
Elrontottam.
Elrontottuk. – de ez itt most részletkérdés.
Amennyire lehet megpróbálom korrigálni. Már előkerestem a régi bölcsi vezetőjétől kapott kontaktot egy Pszichológus és fejlesztőhöz. Nagy nehézségeire ajánlotta egyszer.
Ma Kicsivel vissza kell menjünk a dokihoz ellenőrzésre. Utána felhívom.
Megyek. Hátha még tudok egy kicsit aludni, mindjárt 5.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: