Leteszem halkan. Csendben szuszog. Épp nem köhög. Légzésfigyelőt áthozom a hálónkból – reggel ott aludt még 2 órát az átküzdött éjszaka után.
Keresem a babamonitort, az agyamban ezer gondolat:
Mindjárt lejár a mosógép, át kell tenni a szárítóba a ruhákat, nem kell válogatni, minden szárítható kivételesen.
Bemegyek a hálóba, ó micsoda kupi: pisis pelus, vizes üveg, nylon zacskók, a popsitörlő megint nem lett visszacsukva. Ma se ágyazok be már látom.
Hol a babamonitor? Ha nem kapcsolom be, elfelejtem.
Itt maradt az éjjeli lázcsillapító az adagolóban – elküldtem kúpért Apát még éjjel a patikába, és mennyivel jobban jártunk. Sokat volt fent, szegény… és hogy köhög. Megöl az aggodalom.
WC…írok. Köhög. Mosógép sípol. Én csak Írok, kiírok magamból. Ő köhög. Vajon mennyit tud aludni így?
Elengedni…de jó volna aludni, a kertbe kiülni, olvasni, csak néhány kötelességet letenni.
Felnézek. Jaj, mennyi a szennyes. Be kéne tenni egy újabb adagot.
Az előző már nem sípol. Ott ne felejtsem, különben frissítő programot kell indítanom.
De … mégis sípol, megint köhög.
Kézmosás, megint köhög. A wc-zést nem vetem papírra, pedig kéne. Micsoda prüdéria, hogy sose írnak róla, pedig milyen természetes. A filmek se bővelkednek ilyen alap dolgokban. Mindig is hiányoltam. Az igazi „coming out” lenne.
Na nekilátok: mosógép ki, szárítóba be. Oh, nyamvadt szöszgyűjtő…takarít.
Közben agyalok: Nagynak évzáró, ma 4-kor. Epilálni kéne, kitalálni mibe menjek. Nincs egy göncöm, mióta Kicsi megszületett.
Megint köhög. Szegénykém. Qurva aggodalom…nem anya vagyok, egy kiba..ott ápolónő. Nem, én nem erre “szerződtem”.
Oh, hányan vitatkoznának velem…teszek rá. Már egy ideje.
Köhög, megint, nagyon…lehet mégse kerülnek át a ruhák a szárítóba.
Bingó…felkelt. Megyek felveszem, szegény, majd megfullad. Szöszgyűjtő legalább kitakarítva…később átpakolok…ígérem.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: